Lehel Vilmos

Debrecenben születtem, itt is jártam általános iskolába, a Szent Efrémbe. Már ekkor megismerkedtem a néptánccal, és a kóruszenével. Több mint 10 évig tagja voltam a világ- és Európa-bajnok Lautitia Kóruscsaládnak, valamint szintén több mint 10 évig a Hajdú Néptáncegyüttesnek.

A színházzal való kapcsolatom is ekkor kezdődött, a Lautitia karnagyának, Nemes Józsefnek köszönhetően bekerültem 2007-ben a Csokonai Nemzeti Színházban bemutatott Sasfiók című előadásba. Számos, általam nagyra tartott, és számomra meghatározó színművésszel dolgoztam ekkor és azóta is együtt, ugyanis ezután több szerepet is játszhattam a Csokonai Színház több előadásában az évek elteltével.

Jelenleg is meghívott vendégművészként dolgozom ott. Az Ady Endre Gimnáziumba jártam, ahol szintén számomra meghatározó színművészek tanítottak.

2020-ban vettek fel a Színművészeti Egyetemre, Horváth Csaba és Rába Roland voltak osztályfőnökeim, fizikai színházi rendező és koreográfus szakon végeztem, de képzésem komplexitásából eredően főképp színészként dolgozom.

Ez a komplexitás rendkívül fontos számomra, úgy gondolom ugyanis, hogy a színházi munka, a színházcsinálás nem feltétlenül élesen elválasztható alkotói és előadói szerepkörökre. A gondolatiság mentén kialakított alkotási folyamat is lehet előadói munka, és fordítva. Hiszem, hogy a színház az emberiség lelkiismerete. Színészként, alkotóként mindig ezt tartom szem előtt.

2025 óta tanítok mozgásmesterséget a KIMI-ben, ahol szintén ezt a felfogást igyekszem átadni.

2026-tól kezdve az SzFE doktori képzésén tanulok, ahol a független színházzal valamint a Szegeden 1989-ben bemutatott Hogyan győztük le Napóleont? című előadással foglalkozom. 

Mottó:

Nem szinész akartam lenni, hanem Aragorn.